2020-11-21 19:43
Piros László méltatása
A szatmári szilva egyik fellegváraként ismert helyén, Panyolán jött a világra 1945. ködös októberének 27. napján.
A gyermekkorát meghatározó mezőgazdasági tevékenység lett az élethivatása. A fábiánházi Kossuth Mgtsz Elnöki Tanácsadójaként tevékenykedett, majd a Szabolcs – Szatmár Megyei Tanács előadójaként már részt vett a megye mintegy 250 bérszeszfőzdéjének tevékenységi ellenőrzésében.
Szülőtáját elhagyva Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium Közgazdasági Főosztályán már egy sokkal nagyobb léptékű feladat végrehajtásában, az országos élelmiszeripari vállalatok, trösztök felszámolásában vett részt, megteremtve ezzel a gyárak önállóságát. Tekintve, hogy a feladatkörébe tartozott később a már önálló állami vállalatok tulajdonosi jogosítványainak gyakorlása is, így törvényszerűen a szeszipari vállalatok is ezen körbe kerültek. Ezzel elindult egy folyamat, amely a pálinka világához köthetően végigkísérte a következő éveket, mondhatni a pálinka illata megcsapta és ezentúl nem eresztette.
1983-ban az ő vezetésével készült el az a javaslat, amely a kizárólag állami, szövetkezeti tulajdonban levő szeszfőzdei rendszerben engedélyezi az egyéni vállalkozások számára is a bérfőzést, mégha csak maximum 500 literes üst alkalmazásával is. Ezzel ugrásszerűen megnőtt az imigyen működtetett bérfőzdék száma, a rendszerváltás környékén számuk már az ezret is meghaladta. A technikai igények mellett gondolt a kiművelt szeszfőzők ismereteinek gyarapítására is. Felügyelete alatt alakult ki a Szeszipari Kutató Intézet szakképzett és kiváló szakember gárdájának áldásos munkája nyomán a szeszfőzde felelős üzemvezetői képesítés rendszere.
Tekintve, hogy a SZEKUTI volt a szeszfőzdei oktatás egyik központi kulcsfigurája, így az egyre növekvő igények kielégítésére elkezdte a pálinkaversenyek szervezését, lebonyolítását.
A pálinka verseny hatalmas népszerűségre tett szert, országos megmérettetéssé vált és a gyulai fesztivál szervezőjének kérésére Gyulára került, az ÉFOSZ felügyelete azonban továbbra is megmaradt.
Az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének főtitkáraként tevékenyen részt vett a szövetséget érintő kérdések megoldásában. Tekintve, hogy a szövetség tagszervezete volt a Szeszipari Szövetség is, így evidens volt, hogy koordinálta a Gyümölcspálinka főzdék Országos Érdekvédelmi Közösségének megalakulását is, amely 500 feletti taggal kezdte meg működését.
1989-ben erőfeszítéseinek elismeréseként a Munka Érdemrend Arany Fokozatának kitüntetésében részesült.
2004-ben hagyomány teremtési, ápolási céllal megalakult a Magyar Pálinka Lovagrend Egyesület, amelynek nemcsak alapító tagja, hanem 2016-ig vezetője, nagymestere is. Leköszönésekor megkapta az örökös tiszteletbeli nagymesteri kinevezést, azóta is állandó résztvevője a Lovagi Tanács üléseinek.
Pálinka kóstoltatásokat szervezett, és tartott Brüsszelben, a Bizottság, a Parlament tagjainak, valamint az Eu Élelmiszeripari Szövetségének.
Tevékeny részese volt annak az akciónak, amely találkozó keretében a pálinkás vezetők és a Kormány tagjai Békésen ültek le, és beszélték át a pálinka jövőjének lehetőségeit. Itt merült fel először egy önálló pálinka törvény megalkotásának lehetősége.
Ennek következtében részt vett a törvény megalkotásában, a javaslat parlament elé terjesztésében, a pártok támogatásának megszervezésében.
2008-ban a Köztársasági Érdemrend Lovagi Keresztje kitüntetésben részesült.
2009-ben pedig megkapta a Magyar Pálinkáért Érdemrendet.
A pálinka törvény megalkotásában végzett munkája után törvényszerű volt, hogy részt vett a Pálinka Nemzeti Tanács intézményének felállításában, az első PNT ciklusban alelnöki pozícióban tevékenykedett, jelenleg pedig a Magyar Pálinka Lovagrend képviselőjeként vesz részt a Tanács munkájában.
Többször is hangoztatott ars poétikája, hogy a Lovagrend megalakulásakor elhatározott cél volt a kulturált pálinkafogyasztás megteremtése, a minőség ugrásszerű javítása, a pálinkát kihozni a vasúti restiből a polgári szalonok asztálára. Reá jellemzően ezt is sikerre vitte.
